„Kedves Éva néni! Kedves Erika néni!
Képzeld, tegnap este, a tanfolyam után születésnapra voltunk hivatalosak. A lányoknak egymás között volt egy konfliktusuk, Bogi nyafogva jött hozzám, hogy a Maja nyújtogatja rá a nyelvét, és a kezével mutogatja, hogy bla-bla-bla... Kérdeztem Bogitól, hogy elmondta-e neki zsiráfnyelven. Visszamászott Maja mellé és azt mondta neki:
-Maja, kérlek többet ne nyújtsd rám a nyelved, és ne mutogasd ezt (mutatta kezével), mert én akkor nagyon rosszul érzem magam! A szám is tátva maradt a csodálkozástól!!! Maja már hazafelé a kocsiban használta a zsiráfnyelvet, amikor valami problémája volt.
Most hívott Laci, hogy reggel verekedtek a lányok, elég keményen. 5 perc múlva megölelték egymást, mintha minden oké lenne. Nagyjából negyed óra múlva Maja odasomfordált Bogihoz, hogy ne haragudjon, és nagyon rosszul érzi magát amiatt, hogy bántotta őt! És még csak tegnap végezték el a tanfolyamot!!! Őrület :) :)”

„Azt programozom, hogy kitűnő legyen a bizonyítványom. Ehhez az elme tükre technikát alkalmazom. Azt képzelem, hogy Ági néni azt mondja, nekem lett a legjobb bizonyítványom. Félévkor nekem lett már a második legjobb, év végéig folytatom, hogy minden tantárgyból ötösöm legyen!”

„Működik.
Zsófi csillagos ötös dolgozatot írt németből. Volt két apró hibája, amit észre is vett, de már leadta a dolgozatot és nem akarta visszakérni, hogy kijavítsa.
Egyre többet mesél nekem a dolgairól, anélkül hogy kérdezném. Máskor mindent úgy kellett kihúzni belőle, most pedig elkezdett "fecsegni". :-)
Esténként együtt is szoktunk egy félórás meditációt "háttérzajként" hallgatni. Beszélgetünk, ő rajzolgat, és a tudatalatti működik.
A tanító néni szerint nem elég kreatív rajzból. (Őszerinte) Most a meditáció hatására Zsófi rajzol és rajzol. Egyik este egy viszonylag nagyon jó grafikus portrét rajzolt rólam és Samuról a kis vadászgörényről.
Az gondolom érdemes volt időt szánni rá. A programok, szépen, lassan beépülnek és működnek benne.

  Most kitalálta, hogy meséket fog írni. Kettőt már meg is írt. Igazs kicsit döcögős, hibák is vannak benne, de azt gondolom a szándék és az akarat a lényeg.” 

„Az egyik történelmi olvasmányból tanulni kellett esküt, és mindent megtettem, ami az agykontrollos tankönyvben volt! Három perc alatt megtanultam az esküt! És bármikor amikor összetettem bármelyik kezem 3 ujját, eszembe jutott az eskü! Apu meg csak csodálkozott, hogy ilyen hamar megtanultam! Imádom az agykontrollt!!!”

„Gyakorló agykontrollosok vagyunk, felségemmel, Tündével gyakran, napi rendszerességgel relaxálunk. Két nagyobbik gyermekünk Hunor 10 éves, Zalán 8 éves szintén végeztek már gyermek agykontroll tanfolyamot, kislányunk Cserne még csak 6 éves, ő még nem végzett tanfolyamot, de azt gondolom, hogy a családban látottak és tapasztaltak az ő életét is átszövik és meghatározzák.
Hunor esete:
Az akkor még csak 8 éves fiam Hunor, aki gyermek agykontroll tanfolyamot végzett, egyik kedvenc délutáni elfoglaltsága a biciklizés.  Többször előfordult, hogy a megbeszélt időre nem érkezett haza, aminek aztán persze szankciók lettek a következményei. (szobafogság, biciklizéstől eltiltás)
Ezúttal egyedül voltam otthon mindhárom gyerekemmel, amikor Hunor elkérezkedett biciklizni. Elengedtem, de kilátásba helyeztem, hogy mindenképpen pontosan 6-kor jöjjön haza, mert különben egész hétre el lesz tiltva a biciklizéstől – még csak kedd volt, délután fél 5! Persze Ő ismét próbált kibújni a felelősség alól:
-„De apa honnét tudjam, mikor van 6 óra, nincs is órám?”
Erre én persze azt feleltem, hogy:
-„Dehogy is nincs, ott van a biológiai órád, használd azt! Csináld ugyanúgy, mint a reggeli felkelés programozásakor!” Az előszobában a falióra elé állítottam, és mondtam neki, hogy akkor kell hazajönnie, amikor a kismutató a 6-son, a nagymutató a 12-sen áll.
Közben feleségem is hazaérkezett, legnagyobbik fiúnk után érdeklődött. Mondtam neki, hogy elvileg 6-kor jön haza. Kicsit csóválta a fejét, mindketten kíváncsian néztünk az órára: 17:49-et mutatott.
…kis idő múlva nyílott a bejárai ajtó, izgatottan nyitott be rajta Hunor:
-„Na, jókor jöttem?”
Az órára néztünk: 17:59-et mutatott! Megjegyzem, hogy az előszobai falióra ekkor pontosan 6 órát mutatott! Összenéztünk… „Vilmos” persze rögtön valami turpisságra gondolt, feleségem az előzményekről ekkor még nem tudott ezért kérdezgetni kezdte Hunort.
-„Honnan tudtad, hogy hány óra van? Kimondta meg, hogy most kell hazajönnöd?”
mire Hunor gondolkodás és szemrebbenés nélkül válaszolt:
-„ Hát… ránéztem az órámra és mivel a nagymutató a 10-esen volt tudtam, hogy haza kell indulnom”
-„Milyen órádra??!” kérdezte feleségem
-„Hát…az előszobai órára!” válaszolta Hunor ismét szemrebbenés nélkül . Ekkor ismét összenéztünk, mert itt már én is magyarázattal szolgáltam, röviden vázoltam is az előzményeket. Persze ezek után kezdett érdekes lenni a történet. Fiam elmondása szerint többször is „megnézte” az órát, mert az idejét ezek szerint osztotta be: elment még a szomszéd utcába is, ahol egy másik barátjával találkozott, vele is tekertek egy kört, de amikor ő magukhoz hívta játszani, akkor Hunor ismét vetett egy pillantást az órájára, és arra az elhatározásra jutott miszerint ő már csak itt mehet még egy kört. Ez után jött az ominózus nagymutató a 10-esen esete, amikor ő elköszönt a többiektől és haza indult. Hazafelé jövet váratlan esemény történt: megszólalt a falu templomtornyának harangja. Ettől Hunor nagyon izgatott lett, mert arra gondolt, hogy az ő óráján még nincs 6 óra, de a harangszó akár már 6 órát is jelenthet, és ekkor ő ismét bajba kerülhet. Ezért jött olyan izgatottan be a bejárati ajtón…
A beszámoló e pontján nekem is felébredt „Vilmosom”: Aha, akkor Te a toronyóráról tudtad, hogy hány óra van! Ezt Hunor nem cáfolta,… mert fogalma sincs róla mi az a toronyóra! Persze gondolta aztán „Vilim” neki ez a legtermészetesebb, hogy „rá nézzen” arra az órára, amelyiken elképzelte, hogy mikor kell hazajönni. Hunor megbízott az órájában, és nem is csalódott benne!

Később rekonstruáltuk az esetet, és kiderült, hogy a falunak erről az oldaláról, ahol bicikliztek tényleg nem is lehet rálátni a templomunk toronyórájára!”  

„2003-ban végeztem el a gyerektanfolyamot Kovács Erikánál. El is kezdtem használgatni a tanultakat, kisebb sikereim voltak, míg el nem érkezett a középiskolai felvételi időszak. Programoztam kitartóan, hogy abba a suliba vesznek fel, ahova a legjobban szerettem
volna. Más helyet el sem tudtam volna képzelni magamnak, csak az az egy intézmény járt a fejemben, sok barátom és rokonom járt oda, én is részese akartam lenni annak a légkörnek. Kicsit tartottam a felvételitől, mert 2 éve a hatosztályos részébe nem sikerült bejutnom. Akkor anyukám azt mondta, hogy minden történésnek oka van, örüljek, hogy nem sikerült, majd meglátom, így lesz a legjobb. Persze én ezt nemakartam elhinni neki. Legjobb barátnőmet, akivel elválaszthatatlanok voltunk, felvették, nem értettem, mi ebben a jó... Nos, 2 évvel késôbb nekem is sikerült bejutnom, és egy olyan osztályba csöppentem – szuper osztályfőnökkel –, ami a suli történetében is egyedülállóan jó, összetartó! ( Barátnőm nem szerette a saját osztályát...) Akkor nyert értelmet az, amit anyukám mondott, és azóta én is így gondolkodom.

Idén érettségiztem és felvételiztem. Töri érettségi elôtt beprogramoztam, hogy a 12-es tételt húzom. Annyira mondogattam magamnak, hogy biztos voltam benne, az akad majd a kezembe. Húzáskor elôttem állt egy osztálytársam. Sajnos ugyanazt a borítékot szúrtuk ki magunknak, de övé volt az elsőbbség. Hát persze a 12-es tétel volt... Megijedtem, mert tudtam, hogy már csak a rosszabb tételek maradtak benn nekem. Elkövettem azt a hibát, amit már egyszer máskor is, pedig tudom, hogy NEM szabad: arra koncentráltam, hogy mit NE húzzak: XX. századi töri,
sztálinizmus, ilyeneket nem akartam. Mondanom sem kell, kihúztam. Leülök, hogy kidolgozzam, amikor beugrik az elmetérkép, amit pontosan ebből az anyagból készítettem, azért hogy jobban átlátható lehessen. Minden fontos infó beugrott, láttam magam előtt a színes térképemet. Gyönyörűen, hibátlanra tudtam elmondani!

Egyébként elmetérképet biológiából is rengeteget készítettem, mind elég hasznosnak bizonyult, és élveztem a rajzolgatást! Az orvosi egyetemre jelentkeztem, ahova föl is vettek!” 
(published in:
http://www.agykontroll.hu/files/10oktober.pdf)

„Köszönöm , hogy ismét elmehettem a tanfolyamra. Sokat segítettél nekem. Jobban megértettem a 3ujj technikát. Sikerült az egyik tanáromnak beprogramozni az üzenetemet. Az ébredés és alvás kontroll is megy. Anyuval indiánoztunk. A frisseség kontroll is sikerült reggel. A titkos kuckómban is remekül sikerült magamat és mást is gyógyítanom (Hörikémet=Hörcsög).
 Mégegyszer köszönöm!!! Jó tanítást!”

„Kedves Erika!
 Eleinte nem sikerült háromujj-technikával elveszett dolgokat megtalálni. Egyszer kipróbáltam, hogy ellazultam, feltettem a kérdést: „hol a kulcsom?” Nem csak vártam a választ, hanem addig elképzeltem egy rózsaszín elefántot. Egyből beugrott, hogy egy sötét, táskaszerű helyen van. Így sem tudtam, hol lehet, megismételtem a műveletet. Beugrott a kislányom kacsás hátizsákja. Tényleg benne volt!!!
Ezzel a módszerrel sokszor sikerült megtalálni dolgokat. Egy ideje már elég összetett három ujjal az eltűnt tárgyra gondolni. A leglehetetlenebb helyen is megtalálom, ami elvész!”

„Szia Erika!
Próbálkozom a technikákat használni és képzeld, ma elmaradt a töri doga. Még vasárnap küldtem a töri tanárnak egy titkos üzenetet , hogy ne írjunk dogát. Sikerült!”

„Kedves Erika!
A kuckót szépen berendeztem van benne gyúgyító eszkösz már kifejlesztettem három féle italt:
Has fájásra
Fej fájásra szívre (apumnak)és a tanulás is jól megy és a fejem még nemfájt annyira.”

„ Kedves Erika!
Szeretném Veled  megosztani eddig elért sikereimet! Most 8. osztályos vagyok, 7. osztály közepe táján vettem részt az agykontroll tanfolyamon. Akkor elmondtam neked néhány sikeremet, de azóta is sok dolog történt velem. Azt már említettem, hogy a kémiatanárnőnk ok nélkül kiszúrt velünk, mindig ideges volt bármit is csináltunk. Vasárnap megkontrolloztam és hétfőn  az iskolában örömmel láttam az eredményeket. Sokkal rendesebb volt az osztályunkkal, mosolygott, jó kedve volt. Azóta sem volt vele komolyabb problémánk.
7. osztályban volt szavalóverseny. Előtte egy héttel elkezdtem kontrollozni, elképzeltem magam a fehér keretes tükörben, ahogy megnyerem a versenyt és hogy milyen nagy hatással van a többiekre. Ezt többször is megismételtem. A versmondás alatt végig összetettem a három ujjam.  Eddig soha nem voltam első, csak harmadik. 8.-ban is ugyanezt a módszert alkalmaztam, így 7.és 8. osztályban is én lettem az első ezen a versenyen.
Matek és fizika körzeti versenyen is ugyanígy tettem. Ott már jóval nehezebb jó helyezést elérni. Itt is sikerült, mindkét tárgyból második lettem. Ezen kívül gyógyításnál is  nagyon hasznos volt. Magamon is alkalmaztam: fejfájásnál, lábfájásnál, hányingernél. Eddig mindig bevált. Még rengeteg jó élményem van. Örülök, hogy részt vehettem ezen a tanfolyamon!”   

Kedves Erika!
 
Nagyon jól éreztük magunkat! Természetesen vasárnap délután, ahogy hazaértünk derült ki, hogy másnap mindkét fiú dolgozatot ír. Ráadásul a mumus tárgyak egyikéből (Norbi - biosz, Máté - földrajz). 3 ujj technikával többször is elolvasták, én is felolvastam nekik, és lefekvéskor még alkalmazták az elmetükrét is. Másnap megírták és mostanra már meg is kaptuk az eredményt: mindkettő négyes lett!!!
Nagyon örültünk természetesen!
Ráadásul Máté egy hét alatt legalább 10 jegyet hozott és ebből csak 1 lett hármas, a többi 4-es, 5-ös. Norbinál meg csökkentek a szekatúrák, kevésbé piszkálják, és ő is hozott egy pár 5-öst. Felszerelés és HF hiány azóta nem volt! Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel és már a fiúk is mondták, hogy kár hogy nem előbb mentünk :-)
 
Norbi szerint az agykontrollt mindenbentudja használni. A titkos kuckója jól halad, szépen és rendszeresen építgeti.
 
Küldöm a képeket.
Egyre jobban!
 
Hajni és a Fiúk